A mi templomunk: az Ótemplom

2025. szeptember 13-án, szombaton délután kinyitottuk a templomunkat, az öreg, ám lelket fiatalító Ótemplomot. Megnyitottuk, hogy olyan titkok táruljanak fel, amikről csak ritkán hall, aki elkerüli a szent falakat és azokon kívül marad. Zengett a megszólító zsoltár, feltárult a hangszekrényes orgona, kattogásával keltette életre a múló időt a toronyóra szerkezete. Kézbe vehető volt a keresztelőkancsó, amit egykor az énekszerző prédikátor, Szőnyi Benjámin tartott a kezében. Fejet hajtottunk a sírja előtt is, miközben madártollat mártogatva a tintásüvegbe, a kézírását próbáltuk utánozni. A templomi bútorzatnak és a szószékkorona apró pelikánfiókáinak játékországba illő múltja sem maradt rejtve. A bátor toronymászók megtudták, mit keresett a kicsiny csengettyű a szénakazalban, és a nagy harang is elárulta derekának üzenetét.  A mártírhalált halt vásárhelyi orvosnak és hites feleségének érdemes életét emlékezetünkbe vésték a külső templomfal egymást karoló fügefái, miként az esti mécsesek lángja is hazavitette magát, és magával egy fuvallatot a Lélek erejéből.