Július 14-én az Ótemplomban az alábbi szavakkal búcsúztak el a hetedik évfolyamos diákok a ballagó nyolcadikosoktól:

Kedves Diáktársaim! Ballagó Nyolcadikosok!

Június van. A kék ég, a zöld fű, s Nektek, ballagó diákoknak a búcsúzás ideje. Búcsúzás a nyolc évig otthont adó Szőnyi Benjámin Református Általános Iskolától, búcsúzás tanáraitoktól, az intézmény dolgozóitól, diáktársaitoktól.
Hat évesen még szorongva léptetek az épületbe, többen talán még a kapu kilincsét sem értétek el. Ebben a számotokra még ismeretlen világban vártak Rátok a tanítóitok: Aliz néni, Roli bácsi, Bea néni és Ildi néni. Türelemmel vezettek be Titeket az olvasás, írás és számolás művészetébe.
Ötödik osztálytól kezdve Kriszta néni és Anikó néni féltő-gondoskodó-óvó irányítása mellett szereztetek sokrétű ismeretet tanáraitoktól, akik nem csak a tudományt adták át Nektek, hanem neveltek is Titeket.
Hosszú lenne felsorolni azt a sok-sok élményt, amelyben veletek együtt részünk volt. Őrzünk kellemes, szép emlékeket, a nyári táborok, kirándulások élményeit, a sportversenyek, nagy futballcsaták izgalmas pillanatait. Gondtalan, vidám diákéveket töltöttünk együtt.
Diákok maradtok az elkövetkező években is, de a kis nebulókból majdnem felnőttekké váltatok, s új iskolátokban is helyt kell állnotok!
Kívánjuk, hogy új közösségetekben is jól érezzétek magatokat, sikerrel vegyétek az előttetek álló akadályokat, becsületesen és emberségesen viselkedjetek a nehéz helyzetekben! Ne feledjétek, mindig szívesen várunk vissza Benneteket!

Diáktársaim nevében Hamvas Béla szavaival köszönök el Tőletek:

"Elbocsátlak téged is, mint mindenkit:
felelős vagy minden emberért, aki veled él,
s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz,
minden örömmel, amit magadba zártál,
és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg.
Most eredj és élj, mert a világ a tied!"