Október 5-én malomlátogatásra indult a lelkes 3.c osztály. A Papi-féle szélmalom bejárása izgalmas feladat volt! Meredek falépcsőkön vezetett fel az utunk az emeletekre, hiszen a malomban 4 szint van. A molnárházban megtekintettük a molnár és a pék eszközeit, a hétköznapi használati tárgyakat, ami a mai gyerekeknek ismeretlen. Csak a mesékben, regényrészletekben olvastunk eddig a búboskemencéről, szakajtóról, vonyóról, kaparóról, teknőről, üstházról – jó volt most saját szemmel is látni ezeket!
Hát még milyen izgalmas volt, mikor a tótkomlósi működő hengermalomban nézhettük meg a gabona útját. A garatba, vagyis a búza beöntésére használt tölcsérbe kamion borítja a több tonnányi búzát. Automatizált gépek éjjel-nappal, megállás nélkül dolgoznak. Elképzeltük és láttuk, mennyire más ez, mint a jó szélre várni. Az őrlést végző hengerek termében csak füldugóval lehetett kibírni.
Pékségben is jártunk, ahol rácsodálkoztunk az asztallapot beborító, hatalmas kenyértészta mennyisségére. Ellestünk mozdulatokat a péktől, hogyan kell pár másodperc alatt egyszerre két cipót is formázni – ha már két kezet adott nekünk a Teremtő. Próbálkoztunk a cukros briós fonatának elkészítésével, de a pék ügyességét és gyorsaságát nem tudtuk utolérni, aki villámgyors mozdulatokkal egyforma, csodaszép fonatokat csavarintott. Inkább csak beszívtuk a sülő kalács cukros illatát, és nagyon figyeltünk a jótanácsokra:
- Kovászba sose tegyél sót!
- Kelesztéskor ne legyen több 40 C foknál!
- Sose egyél forró kelt tésztát!
Próbáltunk önuralmat tanúsítani, hogy ne harapdáljuk a friss cukros briósunkat, de nem sikerült mindenkinek. (Volt, aki csak titokban nyalogatta.) Megnyugodtunk, hogy a péknek is van öregtésztája – de ez már szakmai titok! Ebédre frissen sült pékpizzát falatoztunk, majd a tótkomlósi játszótéren élveztük az ősz - talán utolsó -napsugarait.
