Balatonszemesi bibliatábor

2011.

Június közepét írtuk 2011-ben, amikor még vén diákok ballagtak végig a Szőnyi folyosóján, virágszirmok színezték a sok éve koptatott osztálytermeket, a XVIII. századi énekszerző prédikátor domborműve előtt még utoljára fejet hajtottak a deákok. A templomi tanévzárást a bizonyítványokba vésett szigorú érdemjegyek üzenete keményítette, ki örült, ki bánkódott a kihasznált, avagy elveszített lehetőségek miatt, de valamennyien fogadalmakat fogalmaztak az új tanévre. Vagy olyan messzire volt az akkor még?

Nyolcvan gyerekember forgatta már akkor fejében izgatottan, hogy már csak kettőt kell aludni, és a busz a hullámzó Balaton partjára viszi valamennyiüket tanáraikkal, akik hétfő reggeltől útitársként lesznek vezetői a táborozó diákoknak.

Az iskola történetében ez már a hatodik bibliatábor, aminek ezúttal Balatonszemes volt a főhadiszállása. „Balatoni legények, Ica te, Sári te…” – dúdolták többen a buszon, az idősebbek meg a slágerszövegtől nem szabadultak, hogy „Nekem a Balaton a Riviéra, napozni ott szeretek a homokon….”. Sok gyerek még sosem látta a balatoni naplementét, nem járt korábban a Tihanyi apátságban, és csak az iskolai tankönyvekben olvasott a Kis-Balaton gazdag állat- és növényvilágáról, és legfeljebb csak gondolatban bújt be Fekete István Matula bácsijának nádkunyhójába. Most valóra válni látszottak a kívánságok.

Úszószemüveg, távcső, zseblámpa, térkép, bibliai énekgyűjtemény, túrabakancs, fürdőruha rejtőzött az utazótáskák mélyén, és rengeteg szendvics, nyalóka, nápolyi, cukorka, alma, ropi és csak a Gondviselő tudja, mennyi finomság, amit a gyermeküket útra bocsájtó édesanyák csempésztek a hátizsákok zsebeibe…

Napsütés fogadott bennünket, így a táborhely szobáit gyorsan akartuk otthonunkká varázsolni az 5 éjszakára, hogy a csábító vízpartot mielőbb elérhessük. A vitorlások, a kis jachtok, a mólók, a zárt kis nádassal övezett öblöcske elvarázsolt bennünket. Több délutánt is a vízparton töltöttünk, volt ott fürdőzés, iszappakolás, napozás, bálnajáték, hattyú les, sikló- és kígyóbűvölés, meg amit csak gyerekész kitalálhat. Izgalmas délután volt a kék hullámokon való vitorlázás is.

A tábor programja az előzetes terveknek megfelelően alakult. 80 diák és 13 kísérő felnőtt vett részt a táborozáson. A korosztálybeli változatosság (8- 57 év) remek lehetőségét adta az egymásra figyelésnek, a családi hangulatnak, az egymás pásztorlásának. A táborozók a Szőnyi Benjámin Református Általános Iskolából, a Hódmezővásárhely Ótemplomi Református Egyházközség ifjúsági csoportjából és a Bethlen Gábor Református Gimnázium és Szathmáry Kollégium tanulóiból verbuválódtak. Ez különösen is jó hatással lesz a tanév során elkívánható további közösségépítésnek, együtt munkálkodásnak.

A táborozások alkalma sosem a kényelmesség egy hete az életünkben. A vidék, ahová elutazunk, sosem marad felfedezetlen. Szinte a Balaton teljes déli partját bejártuk most is. A legnyugatibb csücsök a Kis- Balaton vidéke volt, ahol a vízparton vízililiom és vízitök virított a kedvünkre, idegenvezető mutatta az utat a tanösvényen, kezünkbe vehettük a nádi emberek halfogó eszközeit, és végre Matula bácsi kunyhója sem olvasmányélmény volt már mindössze. A Bivalyrezervátum hasonlóan maradandó emlékképeket hagyott bennünk. A mocsárból kiemelkedő bivalyok, a büszke tartással utunkat álló szürkemarha már-már bikaviadali hangulatot keltett bennünk.

Még érezzük a szánkban a finom, kézzel mártott konyakmeggy bonbonok ízét, aminek Balatonlellén a készítését is elleshettük. Zamárdiban nagy élmény volt, amikor a valamikori Néphadsereg kiszuperált hadászati járműveibe ülhettünk, repülős pilótának vagy tankvezetőnek képzelve magunkat. Még a füst- és koromfelhő sem zavart bennünket, amit az alatt a 10-15 perc alatt nyeltünk, amíg egy harci terepjárón közel 100-an szorongva végigpöfögtünk a balatoni terepen.

A napi programokat egy-egy bibliai foglalkozás keretezte, amelyeken a hely diktálta ötlethez igazodva a Biblia „halas” történeteit dolgoztuk fel a teremtéstörténettől a keresztyén életet jelképező hal szimbólumig. A történeteket változatos módszertani eszközökkel közelítettük, a foglalkozásokat lelkész és hitoktató tartotta.

Örvendetes, hogy a táborozás lehetősége környezetünkben fontos az iskoláknak, a szülőknek, az iskola mellett működő alapítványnak, és idén számíthattunk egyházmegyénk támogatására is.

Sokunk kertjében ott virul a Tihanyi Bencés Apátság szomszédságából hozott levendulatő, és a nyári fotókat nézegetve idézzük a tihanyi echóval:

„Béke az érkezőnek, áldás a távozónak.”